Itt a fejezet! Sajnálom, hogy ilyen későn, de anyám egész héten itthon volt, és nem tudtam géphez jönni, csak nagyon ritkán, de akkor is gépeltem!Mostanra sikerült az egészet begépelni. De nem lustálkodtam, úgyhogy kárpótlás -képpen már hamarabb felrakom a következő fejezetet! És már az azt következő rész is kész van. De nem is beszélek már annyit, kiderül, hogy ki az ismeretlen az ajtóban...XoXo
Gyanakvóan tekintettem a lányra.
- Mit akarsz? – kérdeztem nem túl kedvesen. Lehet, hogy Klaus csatlósa. Akkor nem jöhet be a házba. Én úgysem hívhatom be.
- Peiper vagyok… Bemehetnék? – kérdezte, és én utat engedtem neki. Egy határozott mozdulattal lépte át az ajtó küszöbét. Nem vámpír. Boszorkány? Ha az lenne, már régen lekezelt volna.
- Miben segíthetek? Honnan ismersz? – kérdeztem.
- Anyád itthon van? – kérdezte kérdéseimet figyelem nélkül hagyva, és a házat pásztázva.
- Mit akarsz tőlünk? – vettem magasabbra a hangsúlyt. – Ki vagy te? – vagy inkább mi vagy te? Tettem fel magamnak a kérdést.
- Peiper Anna Miller vagyok. Ismerem az apádat. – mondta könnyedén.
- Mit akarsz? – kérdeztem nem túl kedvesen. Lehet, hogy Klaus csatlósa. Akkor nem jöhet be a házba. Én úgysem hívhatom be.
- Peiper vagyok… Bemehetnék? – kérdezte, és én utat engedtem neki. Egy határozott mozdulattal lépte át az ajtó küszöbét. Nem vámpír. Boszorkány? Ha az lenne, már régen lekezelt volna.
- Miben segíthetek? Honnan ismersz? – kérdeztem.
- Anyád itthon van? – kérdezte kérdéseimet figyelem nélkül hagyva, és a házat pásztázva.
- Mit akarsz tőlünk? – vettem magasabbra a hangsúlyt. – Ki vagy te? – vagy inkább mi vagy te? Tettem fel magamnak a kérdést.
- Peiper Anna Miller vagyok. Ismerem az apádat. – mondta könnyedén.
Bennem megfagyott az élet. Az apámat? Még sosem láttam, hírét sem hallottam. Gyerekkoromban sokat ábrándoztam arról, hogy meglátogat, és együtt nézzük a TV-t, hoz ajándékot születésnapomra. De erre sosem került sor.
- Ki vagy te? – tettem fel újra a kérdést, mikor feleszméltem.
- Joel Miller. Gondolom ismerős a név. Ő az édesapám. A húgod vagyok, Caroline. – mondta a lány. – Nem is tudod, hogy mióta kereslek már! Apa nem hagyott fent semmit az előző életéből. Ahonnan Te származol! – mondta izgatottan. – Nehéz volt megtalálni Titeket!
Én köpni-nyelni nem tudtam. Az apámat még életemben nem láttam, erre most megjelenik a húgom?!
- Miért kerestél meg? – kérdeztem.
- Nem is tudom… Kíváncsi voltam a nővéremre! Még sosem volt testvérem, egyke vagyok. Mi is, csak féltestvérek vagyunk. Az anyám neve Lisa. Nem tudják, hogy eljöttem, csak egy levelet hagytam… - mondta, de ingerülten a szavába vágtam.
- Te eljöttél otthonról mindenki tudta nélkül?!Ugye tudod, hogy most azonnal felívod az apádat?!
- A MI apánk még haza sem ért, szóval ezzel nem lesz probléma. 15 éves vagyok, nem zárhatnak be!
- Hol laktok? – kérdeztem, de erre anyám lépett be az ajtón.
- Szia, Care! Ki az új barátnőd? – kérdezte Peiperre pillantva. Már adtam volna a magyarázatot, de Ő gyorsabb volt.
- Peiper vagyok! – nyújtotta anyám felé kezét széles mosollyal
- Szia, Peiper! Új vagy a városban? Még nem láttalak erre. – mondta kedvesen.
- Csak látogatóba jöttem…
- Anya, Ő Peiper Anna Miller, Joel Miller lánya. – vágtam közbe nem kertelve.
A reakciója anyámnak ugyanaz volt, mint nekem. Teljesen lefagyva a távolba meredt. Azt nem tudom, hogy mi zajlott le benne, hisz’ sosem beszélt az apámról.
- Sajnálom, én nem akarok zavarni, de apám egyszer megemlítette, hogy van egy másik lánya, és én kutatásba kezdtem. Egyke vagyok, és szerettem volna megismerni a nővéremet. – törte meg a csendet Peiper.
Anyám még mindig nem reagált.
- Peiper, hívd fel az apádat, hogy azonnal mész haza! – mondtam le sem véve szememet anyámról.
- Caroline, oly’ sokáig kerestelek, hogy megismerjelek! Csak pár napot kérek, ígérem! – nézett rám könyörgően.
- Majd én felhívom apádat, és közlöm vele, hogy rendben vagy, és jöjjön érted! – mondta anyám, és a telefonért nyúlt. Elővette a hivatalos, Seriff hangját. – Mi a száma? – ideges volt. Gondolom, nem repdesett az örömtől, hogy fel kell hívnia apámat.
Peiper nyűgösen elmotyogta a telefonszámot, és kérlelően nézett rám.
- Halló, Joel? Itt Elisabeth. – tudni akartam, hogy mit beszélnek, és ehhez – vámpírlétemnek köszönhetően – csak koncentrációra volt szükség.
- Elisabeth Forbes? Szia! Régen beszéltünk! Valami baj van? – meglepett volt hangja, nem számított arra, hogy valaha anyám felkeresi.
- Igen… Szóval, Peiper, a lányod itt van. – próbált nyugodtan, idegességét leplezve beszélni.
- Micsoda? Hogy kerül oda?...
Anyám nem hiszem, hogy bármikor is beszélni szeretett volna apámmal. Legalábbis Joel hangjának hallatára nem repdesett az örömtől.
Peiper sem volt már abban a formájában, mint az előbb. Mikor meglátta, hogy Őt nézem, újra elővette a kiskutya szemeit, és akkor egy hang szólt a fejemben:
~ Caroline! Kérlek, hagy maradhassak! ~ szólt a hang… Peiper hangja… a fejemben. Kérdően pillantottam rá.
- Ezt hogy csináltad? – suttogtam.
- Hallottad? – nézett rám döbbenten.
Valahogy belebeszélt a fejembe, de, hogy csinálta?!
Anya még mindig apával beszélt.
- Anya, talán mégis maradhatna egy ideig. Aludhat az én szobámban, nem probléma! – mondtam a hirtelen jött ötletet. Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de ki kell derítenem…
Anya elmondta a címünket, é letette a kagylót.
- Jól van, apád ide jön, és Ti majd megbeszélitek! Áldásom rá, maradhatsz, de apád dönt! – mondta Peipernek.
- Jaj, köszönöm Ms. Forbes, tényleg! – hálálkodott, de én karon ragadtam, és húzni kezdtem a szobám felé.
- Gyere, megmutatom a szobámat!
Bezártam magam mögött az ajtót, és felé fordultam.
- Ezt, hogy csináltad? – kérdeztem ingerülten.
- Mit? Én nem csináltam semmit!
- Valahogy belebeszéltél a fejembe! – mondtam zavarodottan.
- Te hallottad? – nézett rám ijedten.
Sosem gondoltam, hogy valaha látni fogom az apámat. Sokat álmodtam róla, hogy hogyan nézhet ki. Valószínűleg magas, mivel anyám elég alacsony, és Én magas vagyok. A haját mindig világosbarnára képzeltem, de ebben nem lehetek biztos. Az arcát sosem képzeltem el. Kislány koromban mindig egy sztár arcát képzeltem. Számomra apám úgy nézett ki, mint Brad Pitt, olykor Robert Pattinson.
Ilyenkor a filmekben a lány mindig boldog izgalommal várja az apját. Én nem így éreztem. Megtanultam többé nem várni rá. Tudtam, hogy sosem jön el hozzám. Most sem hozzám jön. Nem miattam utazik oly’ sokat. Nem engem akar látni. Hanem az igazi lányát. Peiper Anna Millerért jön, nem Caroline Forbesért.
