Az első fejezet nagyon elmélkedős lett. Az elején ilyennek is kell lennie, hogy legyen honnan elkezdeni! Remélem tetszeni fog, várom a kommenteket! XoXo
Ahogy besütött a nap az ablakomon, elmerengtem.
Az életben minden meg van írva? Meg volt írva, hogy én ebbe a városba születek meg, hogy évtizedekkel ez előtt ugyanitt él a Salvatore- család? Hogy a legjobb barátnőmmel itt nőttünk fel, és, hogy Stefan Salvatore ismeri azt a lányt, aki Elena régi rokonságában áll? Létezik egyáltalán az a fogalom, hogy végzet? Vagy csak puszta szó? Meg van írva, hogy Elena a barátnőm, és talán érte fogok meghalni? Ezek csak kérdések, és senki nem adhat rá válaszokat. De lehet, hogy valaki mégis tudja. Az a valaki igazán megmondhatná; miért?
Vagy utunkat Isten vezeti? Ha létezik Isten, miért csinál az emberek között jókat, és rosszakat? Ha létezik, miért öl gyereket, és ártatlant? Miért csinál jóból rosszat? Miért nem lehet egy ember csupán ember? Miért teremtett szörnyeket, varázslókat? És ez által eljutottunk földi mi voltamhoz.
Vámpír. Milyen lény ez egyáltalán? Szörnyeteg? Jó? Rossz? Ki bírálhatna egy lényt e fajta szavakkal? Ki mondja meg, hogy mi rossz, és mi jó? Senki nem tudhatja, hogy egyjó emberben milyen piszkos gondolatok játszódnak le. Senki nem tudja, hogy egy rosszember mitől lett rossz. A rossznak is megvan az oka, hogy mitől lett rossz.
Damonnak is megvan az oka, hogy miért undokoskodik, miért vesz mindent viccnek, és, hogy miért éli az életét, ahogy. Damon annyi szenvedést élt át, hogy nem akar többéérezni. Ezért olyan, amilyen. Legalábbis szerintem. Nem bírálhatom jó, és rossz szavakkal. Ő Damon! És olyannak kell szeretnünk, amilyen.
Nem szerettem ilyesfajta dolgokon elmélkedni, de olykor muszáj volt. Hogy megoldást kereshessek. Az életre. Hogy mi is az élet? Utáltam a tudományos megoldásokat. Nem akarom tudni, hogy az asztal apró részecskékből áll, és hogyan lehet elemeire bontani. Az asztal, asztal. Lehet fából, műanyagból, alumíniumból… De, hogy mi a fa, a műanyag, az alumínium, maximum annyira szeretném tudni, hogy anyagok.
A „Miért?” kérdés mindig felmerül bennem a Grill láttán. Ha elmegyek a Grill előtt, tudom, hogy Matt bent dolgozik a megélhetéséért, és hogy esze ágában sincs velem szóba állni. Ugyanis Benne is felmerült a kérdés. Rájött, hogy titkolózok, és nem akar velem lenni addig, amíg nem tudja, hogy mit titkolok. De ha elmondom neki titkolózásom okát, azért nem akar majd velem lenni.
Ha elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, és bármelyik pillanatban megölhetem, hülye lesz bízni bennem. Én is ezt tenném. Nem is értem… csodálom Elenát, hogy csak úgy együtt tud lenni Stefannal. Jó őket együtt látni. Csillog a szemük, mikor meglátják a másikat. Csodálatos! Úgy szeretnék én is így nézni valakire. Azt hiszem, sosem lesz alkalmam Mattel ezt az élményt átélni.
Ahogy besütött a nap az ablakomon, elmerengtem.
Az életben minden meg van írva? Meg volt írva, hogy én ebbe a városba születek meg, hogy évtizedekkel ez előtt ugyanitt él a Salvatore- család? Hogy a legjobb barátnőmmel itt nőttünk fel, és, hogy Stefan Salvatore ismeri azt a lányt, aki Elena régi rokonságában áll? Létezik egyáltalán az a fogalom, hogy végzet? Vagy csak puszta szó? Meg van írva, hogy Elena a barátnőm, és talán érte fogok meghalni? Ezek csak kérdések, és senki nem adhat rá válaszokat. De lehet, hogy valaki mégis tudja. Az a valaki igazán megmondhatná; miért?
Vagy utunkat Isten vezeti? Ha létezik Isten, miért csinál az emberek között jókat, és rosszakat? Ha létezik, miért öl gyereket, és ártatlant? Miért csinál jóból rosszat? Miért nem lehet egy ember csupán ember? Miért teremtett szörnyeket, varázslókat? És ez által eljutottunk földi mi voltamhoz.
Vámpír. Milyen lény ez egyáltalán? Szörnyeteg? Jó? Rossz? Ki bírálhatna egy lényt e fajta szavakkal? Ki mondja meg, hogy mi rossz, és mi jó? Senki nem tudhatja, hogy egyjó emberben milyen piszkos gondolatok játszódnak le. Senki nem tudja, hogy egy rosszember mitől lett rossz. A rossznak is megvan az oka, hogy mitől lett rossz.
Damonnak is megvan az oka, hogy miért undokoskodik, miért vesz mindent viccnek, és, hogy miért éli az életét, ahogy. Damon annyi szenvedést élt át, hogy nem akar többéérezni. Ezért olyan, amilyen. Legalábbis szerintem. Nem bírálhatom jó, és rossz szavakkal. Ő Damon! És olyannak kell szeretnünk, amilyen.
Nem szerettem ilyesfajta dolgokon elmélkedni, de olykor muszáj volt. Hogy megoldást kereshessek. Az életre. Hogy mi is az élet? Utáltam a tudományos megoldásokat. Nem akarom tudni, hogy az asztal apró részecskékből áll, és hogyan lehet elemeire bontani. Az asztal, asztal. Lehet fából, műanyagból, alumíniumból… De, hogy mi a fa, a műanyag, az alumínium, maximum annyira szeretném tudni, hogy anyagok.
A „Miért?” kérdés mindig felmerül bennem a Grill láttán. Ha elmegyek a Grill előtt, tudom, hogy Matt bent dolgozik a megélhetéséért, és hogy esze ágában sincs velem szóba állni. Ugyanis Benne is felmerült a kérdés. Rájött, hogy titkolózok, és nem akar velem lenni addig, amíg nem tudja, hogy mit titkolok. De ha elmondom neki titkolózásom okát, azért nem akar majd velem lenni.
Ha elmondom, hogy egy szörnyeteg vagyok, és bármelyik pillanatban megölhetem, hülye lesz bízni bennem. Én is ezt tenném. Nem is értem… csodálom Elenát, hogy csak úgy együtt tud lenni Stefannal. Jó őket együtt látni. Csillog a szemük, mikor meglátják a másikat. Csodálatos! Úgy szeretnék én is így nézni valakire. Azt hiszem, sosem lesz alkalmam Mattel ezt az élményt átélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése